Gondoltam egyet (kettőt is), és arra jutottam ideje lenne
végre életet lehelni a blogba. Így aztán ahelyett, hogy a jól megérdemelt
pénteki „heverészek és nem csinálok semmit” munka utáni programomat űzném, most
éppen feltöltöm azokat a tartalmakat, amik még nem jelentek meg a blogon. Ha
nem kap el a lustaság, lehet még új anyagot is írok, elvégre ez az én kuckóm,
ideje megint lakájossá tenni. Első körben jöjjön életem egy top fergeteges
élménye, még pedig a novemberi Piano Guys koncert, amit sohasem fogok
elfelejteni, és ha megint jönnek Budapestre, én ott leszek. Remélem ti is
kedvet kaptok hozzá, hogy megismerkedjetek a zenéjükkel, ha meg már imádjátok
őket, akkor jöhet ide alá a komment cunami. Jelzem, az alábbi bejegyzés a
koncert utáni eufórikus állapotban íródott! A videók képi minősége katasztrofális, a telefonom csak ennyit tud, viszont a hangzás szerintem bitang jó, hallgassátok csak!
Mindig is azt vallottam, hogy a zene a legcsodálatosabb
dolgok egyike, ami az embernek megadatott. Van benne valami misztikus és
varázslatos, mert ezerféle variációban él és lüktet, mindenki képes rá,
mindenkiben benne van a ritmus, egy sajátos dallam, egy kósza hangjegy, egy
tétova felütés, vagy egy eltévedt akkord. Engem mindig elbűvölt az a
tulajdonsága, hogy nem tudni honnan jön, hová tart, egyszer csak megszületik és
gyökeret ver az arra érdemesek kobakjában, akik aztán kiénekelik, kijátsszák,
hogy mi a közönség a szívünk legteljesebb mélyéről örvendhessünk neki.
Ma este Piano Guys
koncert volt a Papp László sportarénában. Bár már több mint egy órája itthon
ücsörgök, mégis még mindig itt lüktet bennem ez a kellemesen jóleső bizsergés.
Ezek a fiúk varázslatos tündérport hintettek ránk, Csodaországba repítettek
minket a hangjegyek szárnyán, és azt hiszem én még mindig nem értem földet. Nem
vagyok nagy koncertre járó, bizonyos helyzetekben problémáim vannak a tömeggel,
de azt hiszem ismételten kiléptem a komfortzónámból, és igazán megérte, mert
egy életre szóló élménnyel lettem gazdagabb.
Frozen - Jégvarázs
A nyitányt a Virtuózok
c. tévéműsorból már jól ismert zenekar és persze maguk a Virtuózok adták, akik
igazán színvonalas, rövid műsort állítottak össze. A Karib-tenger kalózai
átdolgozással finoman ráhangolták a közönséget az elkövetkezendő két órára. Lakatos Vivien csárdása hegedűn pedig,
ha lehet még elbűvölőbb volt, mint ahogy azt a tv képernyője előtt már
megszokhattuk tőle. Fehér kis ruhácskájában olyan volt, mint a legelső hópihe,
ami mindenkit mosolyra fakaszt, arcáról pedig sütött a magabiztosság.
Leiskolázott az arénában minden felnőttet. Később még Steven és Jon is
megmosolyogta, és csodagyereknek titulálta a hat éves zsenipalántát.
Love story meets Viva la vida (Taylor Swift/Coldplay)
Miközben a két produkció között a színpadot rendezték, olyan
érzés kerített hatalmába, mint gyerekként a cirkuszban: minden érdekes volt,
izgalmas és új, és egyszer csak megérkezett a Piano Guys a színpadra, s az
embernek olyan élménye támadt, mintha mindig is ott ültek volna, és mi mindig
is csak őket hallgattuk volna. Azonnal birtokba vették az étert, és ha
mondhatom így, akkor a nézői szíveket is. Nem értek túl sokat a technikai
részletekhez, de véleményem szerint a hangtechnikusok megérdemelnek egy
vállveregetést, mert nagyon jól szólt minden. A szívdobogásom helyett a cselló
és a zongora finom akkordjai lüktettek a mellkasomban, és kimondom kereken ez
az előadás bármilyen stresszkezelő módszernél ezerszer többet ért.
Beethoven's 5 secrets (One Republic)
A felütést napjaink egyik legnépszerűbb Disney meséjének, a Jégvarázsnak a betétdala (Frozen)
adta, egy kis Vivaldival megspékelve,
és már két ütem után az egész aréna el volt varázsolódva. Sokan álmodozunk arról
gyermekként, hogy szeretnénk repülni, illetve hogy milyen érzés lenne mindez,
szerintem valami ilyesmi, mint ami ott az arénában történt. A repertoár
tökéletes arányban adagolta a pörgős, vidámabb dalokat, illetve a kicsit
melankolikusabb, drámai hangvételű darabokat. A Code Name Vivaldi közben pattanásig feszültek a húrok és a nézők
figyelme is, aztán elringatott minket a Taylor
Swift Love storyjából és a Coldplay Viva la vida szerzeményéből készült hangjegykavalkád. Nem
maradhatott ki a Kung-fu piano sem a
Kínai Nagyfal tetejéről, és legnagyobb örömömre David Guetta Titaniumja
is felcsendült az est folyamán. A két zenész egyénileg is brillírozott,
felhangzott a Beethoven’s 5 secrets, illetve Jon saját kamaszkori
szerzeményét adta elő zongorán.
Titanium (David Guetta)
A nagyszerű dalok mellett, azonban Jon és Steven
megcsillogtatták fergeteges humorérzéküket is. Vajon melyik komoly zenei
koncerten fogja még a hasát a közönség a nevetéstől? A dalok közé betűzdelt kis
anekdoták igazán szórakoztatóak voltak, közelebb hozták hozzánk a zenészeket,
és valahogy nem világsztárokat láttunk fényévnyi messze a színpadon, hanem két
igazán belevaló, jókedvű fickót, akik tiszta szívből játszanak örömzenét,
csupán arasznyi távolságra. Így kaptunk hát beható ismereteket a loop pedál
használatáról a U2 With or without you slágere kapcsán,
hírmorzsákat a zenekar indulásáról és a névválasztásról, hogy aztán könnyekig
meghatódjunk a Story of my life című
dal közben vetített animáción. A Rockelbel kánonná avanzsált Pachelbel kánon
volt számomra az est egyik fénypontja: Steven nem csak csellistának zseniális,
de egy színész veszett el benne, és akkor még nem beszéltem Jon tánctudásáról,
akihez képest a Madagaszkár mese
Julian királya elbújhat a riszálási tudományával együtt.
Vidéki sanzon (Magna cum laude)
Zárásként és a romantikus lelkek kedvéért felcsendült Christina Perri Thousand Years című szerzeménye, illetve az Ants Marching/Ode to Joy de a közönség még egyáltalán nem unt rá
erre a varázslatos hangulatra, úgyhogy kis visszatapsolás után még eljátszották
nekünk a One direction What makes you beautiful c. dalát, amibe
a zenekar másik két tagja is bekapcsolódott. A vastaps azonban csak nem akart
szűnni, és ekkor jött az este legnagyobb meglepetése. A felcsendülő dallam
hallatán a másodperc törtrészéig mindenki felhúzott szemöldökkel tekintgetett
körbe, hogy nem hallucinál-e, de aztán egyöntetűen elindult a na-na-na na-na
na-na-na dünnyögése, mert bizony ezek a srácok még a Vidéki sanzont is képesek voltak megtanulni csak azért, hogy még
nagyobb legyen a meglepetés és az ováció, és ha ez egyáltalán lehetséges, akkor
még inkább belopják magukat a szívünkbe. Eztán nem maradt más hátra, minthogy
ezzel az életre szóló élménnyel a hátam mögött, magamban dúdolgatva
hazaslattyogjak, hogy aztán még az éjszaka közepén is eufórikus állapotban
vigyorogjak a sötétben.
A koncerten elhangzott dalok listája:
Frozen - Let It Go
All of Me
Code name Vivaldi
Love Story Meets Viva la Vida
With or Without You Medley
Charlie Brown Medley
Kung Fu Piano
Waterfall
Beethoven's 5 Secrets
O Come Emmanuel
Titanium/Pavane
Rockelbel's Canon
Story of My Life
Thousand Years
Ants Marching/Ode to Joy
What Makes You Beautiful
Vidéki Sanzon
A fenti cikkem az ekulturán is megjelent.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése